10 percel korábban költöttek a megszokottnál,most 4:20-kor. Jani olyan fáradt volt,hogy csak 38-kor bírta kinyitni a szemeit,elkészítettem és a reggeli rutin is zökkenőmentesen és csendesen tellett. Puszilgatott és ölelgetett ami most így ilyen fárasztó reggelen gyógyító hatású a lelkemnek. Éppen,hogy elmentek apámék a húgom már meg is ostromolta a fürdőszobát. Én jó magam élvezem,hogy telik az idő és ennek a blognak az írásával töltöm el a hajnali óráimat. Bár korán keltem az idő mégis olyan gyorsan rohan hogy már fél 6 van lassan. 
A képeim miatt izgatott vagyok mert már kerek 1 hete,hogy várom őket,azóta mióta küldtem üzenetet a csomagomról a futárszolgálatnak azóta minden egyes nap küldtek egy üzenetet: 
"A csomagja 2 nap múlva Hétfőn fog megjönni"
"A csomagja holnap,Hétfőn fog megjönni". 
És nem kizárt,hogy ma is küldenek egy üzenetet. De nem is baj,már régóta vártam erre és remélem hogy holnap már megmutathatom mindenkinek a rendelésemet. Utólag már bánom,mivel olyan jó motoros képeket csináltam és azokat majd következőnek hívathatom ki. 
Végül elindultam anyámmal az oldalamon,az út felénél eszébe jut,hogy kellene egy bicikli is és felül,éppen hogy odaért a bolt elé már jött is a busza,elérte én pedig csak szépen lassan mentem tovább. Első lettem megint,aztán szépen lassan a többiek is megérkeztek a találka helyre,10 perc múlva a főnök is befutott,kiosztotta a munkát,mi elmentünk a falu legvégére és ott 2 földterületet kellett beültetni burgonyával majd azt bekapálni,azon akin láttam,hogy nem bírják az iramot azaz az idősebbek azoknak besegítettem. Azt hittem vége a szedvedésnek aztán a polgármester újabb föld területre kéretett minket ami 4-szer akkora volt mint az előző kettő. 
Elkezdtük de már nagyon fáradtak voltunk,én ahol tudtam teljes mértékben kihasznált erőbedobással segítettem másokon akik lemaradtak vagy nehezen bírnak,nekem senki nem segített a végére már kínszendvedésbe ment át számomra az egész,mellé még kaptam pár beszólást is olyan emberektől akik alig mozdultak meg valamit,amint megjött a főnök egyből kapát ragadtak és dolgoztak,aljas szemetek! 
Voltak bátorítóim is akik még tartották bennem a lelket a végéig és ezért hálás vagyok nekik mert tényleg segítettek nekem a biztatásukkal. A végére kifulladtam,piszkos voltam mindenhol,nem éreztem a kezem,fájtak a lábaim és a hátam. A hazavezető út is pokolnak tűnt,a hátam szinte sajog,összefutottam Janinak az apjával aki közölte velem,hogy elfeledkeztünk a születésnapjáról ami 16-án volt. Itthon Evelinnek az anyjával találkoztam aki újfent kidobta barátját,az első utam a fürdőszobába vezetett hogy megmosakodjak,lábat mossak mivel bele ment a homok a cipőmbe. Megmosakodtam,ettem egy keveset aztán pihenésemben egy telefonhívás zavar meg,egy mély férfi hang aki udvariasan közli velem,hogy a csomagom 3 perc múlva megérkezik. A boldogságtól kicsattantam,megjöttek a képeim,egy kissé vaskos boríték tárult a szemem elé,kibontottam és nem bírtam nem mosolyogni a boldogságtól,egymás után nézegettem a képeket amik újra és újra mosolyt csaltak az arcomra,minden kép más jelentéssel bír számomra amikre szeretek vissza emlékezni. Ha még nem lenne elég Janival folytatott hosszúra nyúló üzenetírásom még jobban feldobta a napomat,az a sok szeretet ami át jött az üzenetein keresztül még így 5 év után is valami nagyon káprázatos érzés. 
A húgom amióta hazajött a pasijával veszekedik,a legszörnyűbb az,hogy mindent kihallani a szobából.